8.fejezet
Karácsony napján: Sajtósok!!!

Na újra itt vagyok. Miről is beszéltünk utoljára? Ja, igen. Kamill és Logan. Háát.. A randijuk nem sikerült valami jól. Kamill megőrült és dobálni kezdte a tányérokat. Erre Logan a fejéhez vágta, hogy mit képzel magáról meg hogy milyen őrült.

Amikor ezt Logan elmesélte nekem, annyira megsajnáltam, hogy megcsókoltam. Na jó, nem bírom.. Ezt már gondolom ti sem hiszitek el, mi? Jól van, viccet félretéve. A randi remekül sikerült, nagyon jól érezték magukat ééss........ ÉS CSÓKOLÓZTAK IIIS! Annyira jóó, annyira örülök nekik! Holnap mennek újra randizni.

És ma van karácsoony!! Végre! Felállítottuk a fát és mindjárt díszítjük is. Le is megyek a srácokhoz.

-Halii emberee.. James? –mondtam leérve. –Többiek?

-Elmentek, mert.. Dolguk van. –válaszolta James.

-Milyen dolguk?

-Hát ömmm.. Izé.. Vásárolnak.

-Most? Mit?

-Hát..

-Jó, jó, értem, nekem valamit. –nevettem fel.

-Köszönöm, hogy nem kellett tovább magyarázkodnom. –vigyorgott ő is. –Ma nagyon szép vagy!

-Oh, de édes vagy, köszönöm! Te meg nagyon helyes! –mosolyogtam. –Ez nem újdonság. –kacsintott.

-Haha.. A kis egoista. –vigyorogtam.

-Persze, csak vicceltem. –mosolygott és közben mélyen a szemembe nézett.

Odamentem hozzá, átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Nagyon édes srác. Örülök, hogy végül minden rendben van.

Azért, ha belegondolunk, nincs rossz sorsom. A világ egyik leghíresebb és legjobb bandájával lakom, közülük egyikükkel járok.

Gondolataimat egy csengőszó szakította félbe.

-Nyitom! –mondtam Jamesnek.

Az ajtóhoz siettem, kinéztem az ajtó lévő kis „ablakon” –igen, nem tudom minek nevezik- és egy férfi és egy nőt pillantottam meg. A férfi kezében egy kamera volt, a nőében meg egy mikrofon. James felé fordultam.

-Ömmm, vársz valakit? Vagy inkább valakiket? –kérdeztem tőle.

-Én nem! –válaszolta. –Miért, kik azok?

-Hát nem tudom, szerintem nézd meg te is, szerintem sajtósok.

-Sajtósok? Jajj már, pedig végre nyugtunk volt.. Még karácsonykor is jönnek?

James odament az ajtóhoz és kinyitotta.

-Jó napot! Miben segíthetek? –kérdezte James a nőtől és a férfitól.

-Jó napot! Én Natlia Evan vagyok, ön pedig bizonyára James Maslow. –mutatkozott be a nő, aki egy sajtóshoz képest eléggé fiatalnak tűnt. Lehetett vagy 18 vagy 19 éves.

-Igen, én lennék.

-Remek! Azért jöttünk önökhöz, mert úgy hallottuk, hogy magának van egy új barátnője. Igaz ez? –tört egyből a lényegre Natalia.

-Először is. Nyugodtan tegezhet. –kezdte James és érezni lehetett a hangjából, hogy nem örült a váratlan vendégeknek.

-Köszönöm, te is tegezhetsz. –válaszolta Natalia.

-Szuper, köszönöm! Másodszor meg. Tudom, hogy sajtós vagy és ez a feladatod, de már ne is haragudj, de azt hogy képzelted el, hogy karácsony napján ideállítasz és a magánéletemről kérdezősködsz?

-Hát.. Én sajnálom, engem kiküldtek ide, én nem tehetek róla..!! –magyarázkodott Natalia. –Máris elmegyünk, ha szeretnéd, majd máskor visszajövünk.. Vagy nem.. –ezt azért tehette hozzá, mert megláthatta James pillantását, miután meghallotta a „majd máskor visszajövünk” mondatot.

-Jó. Figyelj. Megegyezhetünk. Beengedlek titeket és elmondom, hogy van e barátnőm vagy nincs meg ilyenek, de csak akkor, ha nem kameráztok közben meg nem fotóztok meg ilyenek.

-Ez szuper, köszönjük!! De ugye azzal tisztában vagy, hogy ha elmondod nekünk, akkor az az interneten landol?

-Igen, tudom...... De nem baj, most miért titkoljam? Na, gyertek be, foglaljatok helyet. Esetleg egy kávét? Vagy valami mást?

-Nem, köszönjük!

-Igazából én szívesen elfogadnék egy kávét.. –szólalt meg végre a kamerás is.

-Kevinl! –szólt rá Natalia. –Nem kérünk semmit!

-Ja, elnézést, igazából nem kérek semmit..

-Hát jóó.. –mondta James. –Na szóval.. Mint gondolom már tudják, befogadtuk egy lányt, aki Magyarországról jött és nem volt hol lakni megsajnáltunk és befogadtuk nagyon megszerettük. Ő azóta is velünk lakik és most nem mennék bele a bonyolultabb részletekbe, de azt elmondom, hogy igen van barátnőm és igen ő az. Az ő neve Lucy.

-Jó napot! Lucy vagyok! –léptem elő a konyhából. Azért voltam ott, mert mikor meghallottam, hogy a sajtó az és, hogy rólam van szó, inkább elszaladtam.

-Szia Lucy! Nyugodtan tegezhetsz! Szerintem nem sok a korkülönbség köztünk! –mondta mosolyogva Natalia.

-Rendben, akkor szia! –mosolyogtam én is. –Hát, én 18 vagyok.

-Én meg 19. Szóval te vagy James barátnője? Mióta?

-Igen én, nem olyan rég óta.

-Mesélnél nekünk egy kicsit a kapcsolatotokról?

-Hát.. Hogyne. –ültem le James mellé. –Szóval.. Mit mondhatnék? James nagyon édes srác és nagyon szeretem őt. Tudja, én is Big Time Rush rajongó vagyok, mióta csak az eszemet tudom. Imádom őket és mindig is James volt belőle a kedvencem.

-Szóval James. –kezdte Natalia. –Te egy rajongóval jársz?

-Igen, mivel nagyon szeretem én is őt. –majd James egy puszit nyomott az arcomra.

-Remek, nagyon aranyosak vagytok együtt! Hát, akkor mi mennénk is, köszönjük, hogy itt lehettünk.

-De, még lenne pár kér.. –kezdte Kevin, a kamerás, de Natalia félbeszakította.

-Megyünk Kevin!! –intette le Natalia.

(Okéé, hát ez fura volt.. Na mindegy..)

Azzal fölálltak és az ajtó irányát vették. Mikor odaértek megköszönték, hogy beengedtük őket és épp indultak volna kifele, amikor Natalia nem vette észre és a mögötte álló Carlosba ütközött. Natalia ijedtében felsikított és elvesztette az egyensúlyát, ezáltal majdnem elesett, de Carlos elkapta.

-K-köszönöm. –hebegte Natalia  karjaiba.

-Nincs mit. –mondta Carlos is, mélyen Natalia szemébe nézve.

Alig jött ki szó a szájukon, ezért végül én avatkoztam közbe, hogy kimentsem őket.

-Na! Akkor, további szép napot! –mondtam Natalianak és Kevinnek.

-Ja, igen, v-viszlát! –kelt ki Natalia Carlos karjaiból. –Szia.. Carlos.

-Szia Natalia. –mondta Carlos teljesen elpirulva.

Miután elmentek Carloshoz fordultam.
-Ez meg mi volt? Még csak most láttad először. –mosolyogtam rá.

-Azt hiszem szerelmes vagyok. –mondta válaszként Carlos.