9.fejezet
A Csokor...

JAMES

Egész este fent voltam, hogy végre megint láthassam Lucy-t hosszú nap után.  Mikor megláttam, hogy a turnébuszunk bekanyarodik a parkolóba majd kiugrottam a bőrömből. Ahogy kinyílt a busz ajtaja Linda ugrott a nyakamba.

- Szia, bátyó!

- Szia.
- Azt hitted Lucy fog a nyakadba ugrani nem én?
- De hogy is. Na, jó igen!
- Mindjárt jön csak egész úton Matt-et vagy nem tudom kit oszt az elmúlt 12 órában.
- Miért?
- Majd elmeséljük.
- Alig várom. Leszállnál rólam?
- Persze. Hol van Kendall?
- Azt mondta mindjárt itt lesz.
- Akkor megkeresem.
- Hajrá!

Felmentem a buszra hogy lássam végre Lucy-t. Hallottam, hogy valakivel veszekszik telefonon.

§ Ne zsarolj engem, mert rosszul jársz. Meg mondtam valamit neked még akkor és fogd fel, hogy nem folytatom veled. Ha nem fogtad fel, akkor sajnálom, de ne keres többet! Viszlát Austin!§

Elég dühösen csapta le a telefont. Furcsa volt a helyzet nagyon is.

- Baj van kicsim?

- Te mióta álltál ott?
- Egy ideje.Matt?
- Nem ő volt csak egy régi barát?
- Tom?
- De hogy. Róla szerencsére nem hallok egy ideje.
- Akkor ki?
- Egy senki, aki csak pénzt akar. De ne is beszéljünk róla többet.
- Értem. Gyere akkor mennyünk, mert anya már vár titeket.
- És a húgod?
- Kendall karjaiban szerinted hol máshol?
- Egész úton azt hallgattam, hogy HIÁNYZIK KENDALL! NAGYON HIÁNYZIK NEKEM!
- És veled mi volt?
- Semmi különös azon kívül, hogy hiányzott a világ legjobb bandájának egyik magas barna és helyes énekese! ( Bele karolt a nyakamba és egymás szemébe néztünk.)
- Szóval hiányoztam neked?
- Persze de most már itt vagyok végre.

 

Annyira hiányzott nekem és bár csak egy pár napja volt, hogy láttam utoljára, de olyan volt számomra, mint egy hónap.

LUCY

Végre jó újra látni James-t. Annyira hiányzott, de nem akartam, hogy Justin visszamondja James-nek hogy utána sírtam egész úton.

- Mehetünk kicsim?
- Igen mehetünk.
- Ja, elfelejtettem valamit.
- Mit? ( Oda húzott magához és megcsókolt.)
- Ezt! Ez volt a végre itt vagy puszim.
- Egész élvezetes volt. Na, jó induljunk, mert már fáradt vagyok és még a többiekkel is beszélni kéne.

- Anya már nagyon vár már téged.
- Rosszat csináltam talán?

- Nem tudok róla!

- Én se szóval már alig várom, ha nem veszekedés lesz a vége.

- Akkor majd fedezlek, még elmenekülsz.

- Kitalálod a gondolataimat!

- Ebből látszik, hogy illünk egymáshoz.

- Az biztos.

Jo már elment Kendallel úgy hogy nem mondta. Mi is haza indultunk és alig vártam, hogy lássam megint a bátyámat. Mikor haza értünk Logan nyakába ugrottam.

- Szia, hugicám!

- Szia Logan!

- Milyen volt a haza utad?

- Hosszú és problémás, mert sokszor lerobbantunk. Ja és mert megcsapolták a buszt a határ előtt 300 Km-re így kéregetnünk kellett!

- És hogy ment?

- Itt vagyunk szóval jó!

Hirtelen Carlos is a nyakamba ugrott…

LOGAN

Linda mosolyogva jött oda hozzám.

- Látnod kellett volna a húgodat Logan!

- Miért?

- Mert a kiskoncertjével annyi pénzt szedet össze hogy még maradt is egy jó vacsorára pénz!

- Várj a húgom Lucy énekelt emberek előtt?

- Igen! Elképesztők volt, ahogy a régi számait felturbózva énekelte és mindenki tapsolt. Vagy 100 ember táncolt rá!

- Kár hogy nem láttam.

- Justin felvette. Kérd majd el tőle.

- Kíváncsi vagyok rá!

- Mint egy profi úgy adott egy kis koncertet.

Lucy ismét énekelt emberek előtt? Ez nagyon hihetetlen számomra. nagyon rég nem hallottam énekelni, de most talán visszajött a kedve.

LUCY

Logan olyan furcsán nézett engem még ettünk, mint ha szellem lennék. Kicsit rémisztő volt nekem, ahogy bámult.  Evés után már olyan fáradt voltam, hogy mikor levetődtem az ágyamba annyira volt erőm, hogy a telefonomat az ágy melletti kis szekrényre raktam és be is aludtam. Mikor felébredtem még mindig fáradt voltam, de hiába lustálkodtam nem bírtam vissza aludni.  A telefonom mikor megnéztem láttam, hogy egy csomó nem fogadott hívásom van. Még lefelé mentem a konyhába hogy igyak valamit, mert már köpni sem tudtam annyira szomjas lettem láttam, hogy ugyan az kereset engem a múltamból, mint mikor visszajöttem.

- Jó reggelt Lucy! Hogy aludtál?

- Szia Kamill! Olyan fáradt vagyok pedig sokat aludtam és a fejem is fáj.

- Talán csak az elmúlt napokban keveset aludtál.

- Lehet.

- És mit csinálsz ma?

- Semmit nagyon! Lehet, hogy bámulom a TV-t, mert vége a turnénak így vége egyelőre a munkámnak is. A fiúknak a hónapban nincs koncertjük.

- Végre ők is pihenhetnek.

- Végre.

- Kérsz kávét?

- az jól esne, csak előtte iszom valamit még.

- Ennyire szomjas vagy még?

- Nem tudom miért pedig most ittam meg egy jó nagy pohár bubis vizet. Talán mert sokat aludtam.(Hirtelen valaki csengetett.)

- Kinyitod Lucy? Én addig teszek fel kávét.

- Rendben.

Mikor kinyitottam az ajtót egy nagy virágcsokorral a kezében állt ott egy futár.

- Küldeménye érkezet egy bizonyos Lucy Henderson -nak.

- Én vagyok.

- Akkor kérek egy aláírást és át is adom.

- Tessék.

- Köszi! Viszlát.

Nekem valaki csokrod küldött? Ki lehet az? Leraktam a konyha pultra és gondolkoztam ki küldhette? Talán James

- Ez kinek jött?

- Nekem, de nem tudom kitől!

- Olvasd el a kártyát. Biztos van benne.

- Lehet, hogy az megmondja, ha van benne.

Keresni kezdtem a kártyát, de nem találtam benne mást, mint egy dobozt a virágcsokor mélyébe rejtve. Mikor kinyitottam a dobozt egy nyaklánc volt benne rózsaszín papírba csomagolva alatta meg egy kis boríték.

§ Kedves Lucy!§

Mivel nem vetted fel a telefont hogy meggyőzzelek, ismét ezért gondoltam ez a nyaklánc majd segít dönteni, hogy vissza, térj hozzám, mint rég! Szeretettel a múltad AUSTIN

Ezt nem hiszem el! Hiába mondom Austin -nak hogy ne keressen akkor is zaklat.

- Ki ez a Austin?

- Egy múlt béli ember, aki nem szakad le egy témáról.

- Barát vagy ellenség?

- Már egyik sem. Olyan bizalmasom volt. RÉGEN!

 - El akarod mesélni?

- Most nem Kamill! Inkább eltűntetem ezeket még mielőttJamesmeglátja.

- Ő nem olyan féltékeny típus!

- Tudom, de el kezd szimatolni a múltamban és rábukkan olyan dolgokra, amik nem szeretném, ha megtudnának. Kérlek, ne szólj róla James-nek.

- Ha megtartod ezeket! Olyan szépek.

- Na, jó megtartom, de akkor Nem szólsz James-nek hogy ki küldte.

- Rendben.

Felvittem a virágot a szobámba és az ajándékot is. A szekrény fiókomba dugtam el a levelet és a nyakláncot, hogy James meg ne tudja, mert nem akarok neki a múltamról beszélni…