41.fejezet
Itt a vége fuss el véle.....
JAMES
Már 7 napja semmi hír Mia hollétéről és egyre jobban
félek attól, hogy ennél rosszabb is jöhet. Lucy teljesen megbolondult ez
alatt az idő alatt! Reggelente mikor felébred, úgy viselkedik, mint ha nem is
lenne Mia utána meg rohamot kap, hogy nincs meg. Megrémiszt, ahogy viselkedik.
Muszáj, vagyok már valamit tenni, mert már a nyugtató sem hat csak az altató.
Addig nyugodt még alszik, miután meg felébred, rátör ez az állapot és hiszti
rohamhoz hasonlóan egyszer csak kitör belőle ez a sokkoló rohama. Alig eszik és
magában fordulva mikor kicsit észhez tér. A múlt éjszaka is annyira megrémített
azzal, hogy nem jutott eszébe Mia létezése hogy nem mertem egy percre se magára
hagyni. Mellette alszok és figyelek arra, hogy miket csinál. Reggel mikor
felébredtem észrevettem, hogy nem feküdt mellettem. Egyből keresni kezdtem és a
konyhában találtam, ahogy Mia bögréjét szorongatja.
- Kicsim jó vagy?
- NEM! Hiányzik Mia!
- Nekem is kicsim.
- Mikor találják már meg végre? Már egy hete hogy
elrabolta Viki!
- Dolgoznak az ügyön.
- Tudom, de én meg beleroppanok már!
- Nemsokára emlékezni sem fogunk rá! Mia itt rohangál
majd és megint az altató dalát követeli a kakaójával együtt!
- Remélem! Én nem tudom, mit teszek, ha valami baja esik.
- Én se tudom, de bízom a rendőrségben.
- Bárcsak már túl
lennénk ezen.
- Nemsokára.
Megöleltem Lucy-t hogy vigasztaljam kicsit.
LUCY
Oly rossz hogy tétlenek vagyunk teljesen ebben az ügyben.
Semmit sem tudok tenni, hogy Mia-t, megtalálják. Minden perc egy kínzás nekünk,
ahogy telnek a napok és semmi hír. Megpróbálok erős maradni és nem Jamesre támaszkodni,
de néha nem sikerül. Nem bírok enni és másra gondolni. Éjszaka is rémálmaim
vannak e miatt, mert rettegek attól, hogy Mia talán soha nem tér vissza hozzánk.
Reggel a könyvespolcnál álltam és Mia képeit néztem, amin még egy család
voltunk. Levettem az egyik képét, amin Mia volt és magamhoz ölelve sírtam.
Hirtelen James szaladt hozzám!
- Megvannak!
- Tényleg? Megtalálták a lányunkat?
- Igen! A rendőrségen vannak mindannyian.
- Akkor mennyünk.
A rendőrségre érve megláttam Mia-t aki Matty-vel és egy
rendőrnővel játszott a váróban. Oda rohantam hozzá és magamhoz öleltem!
- Jaj, kicsim! Annyira aggódtam.
- Anyuci! Képzeld
a néni, akivel voltam azt mondta, hogy oda adtál neki, mert már nem szeretsz!
- Imádlak kicsim! Soha nem adnám oda az én kis
hercegnőmet senkinek.
- Kiabált velem, mert leöntöttem az abroszt, mert nem ízlett
a kakaója. Nem olyan volt min t a tiéd! És nem akart nekem altatót sem énekelni,
mint te.
- Ha haza értünk mindannyian, akkor csinálok, neked
kakaót majd még iszod, énekelek neked.
- Jó. De Matty is jön?
- Igen ő is!
Szegénykét majd meg fojtottam a szertettem, mert annyira
hiányzott nekem. Mikor haza értünk a gyerekekkel annyira vidáman mutogatta Matty
-nek a játékait Mia. Végre újra egy család lettünk. Azt hittem, hogy soha nem
lehet majd velem a lányom, de most itt van újra és mindent megteszünk Kendallal
hogy a legjobbat megkaphassák a gyerekek. Matty is most már a családhoz tartozik,
és vér szerinti fiamként fogom szeretni, ahogy Mia-t. A többiek mikor átjöttek
Mia kedvesen és aranyosan mesélte el Matty-vel együtt hogy merre voltak és hogy
milyen gonosz volt velük Jade.
JAMES
Végre újra együtt a család és Jade soha többé nem
láthatja Matty-t mert én és Lucy nem engedjük.
Bár nem a saját
fia Matty Lucy-nak de látom, rajta hogy örül annak, hogy ő is itt van. Ugyan
úgy bánik vele, mint Mia-val és a többiek is elfogatták Matty-t. Mia is annyira
szeretett teljesen foglalkozik a mostoha testvérével, mint ha csak együtt nőttek
volna fel. Lucyval ölelkezve néztük őket,
ahogy játszanak.
- James!
- Tessék szerelmem?
- Olyan boldog vagyok! Van egy lányunk és van egy fiúnk is
most már. Aranyos Matty és semmiben nem hasonlít az anyára! Inkább rá.
- De nem azt mondtad, hogy szerinted nem tőlem van Matty?
- Most se vagyok benne biztos, mert Jade tudod milyen
volt. Hetente volt másik párja. De elfogadom, ha a tiéd és sajátunkként
neveljük majd fel együtt!
- Tudod arra jutottam, hogy megcsinálom az apasági tesztet,
mert ha nem az én fiam, akkor megfosztok valakit attól, hogy apa legyen.
- De én meg most már nem akarom. Annyira boldog itt Matty és Mia is imádja őt.
Mint ha mindig is testvérek lettek volna.
- De akkor sem helyes, ha nem az enyém!
- És mi van, ha nem a tiéd Matty?
- Akkor elfogadom ezt a tényt.
- De velünk marad?
- Ha ki tudjuk deríteni kié, akkor sajnos nem.
Lucy kicsit szomorú lett, hogy Matty -nek lehet, hogy
nem én vagyok az apja és tudom, hogy megszerette őt is.
LUCY
James megcsináltatta a tesztet és bármikor megjöhet az
eredmény arról, hogy James e Matty apja. Szomorú leszek, ha nem James-é de
nem helyes, ha velünk marad, mikor az igazi apjával kell lenije. A postás mikor
meghozta a levelet a labortól idegesen bámultunk.
- Nem nyitod ki?
- Félek, hogy mi áll benne.
- De nem kell. Igaz hogy ha Matty nem a te fiad ő, akkor
ugyan úgy az életed rész marad, ahogy az enyém is!
- Na, jó kibontom.
James mikor kibontotta a levelet lélegzett vissza
fojtva bámulta a levelet. Elkezdte olvasni,
és ahogy olvasta a sorokat akkor láttam, rajta hogy elszomorodik majd végül
meglepődött arcot vágott.
- Mit ír?
- Nem az enyém Matty.
- Akkor miért lepődtél meg?
- Mert azt írja, hogy rokoni kapcsolat van köztünk.
- Hogy mi?
- Az a boszorkány képes volt azt állítani, hogy az enyém
mikor nem! De sejtem kié.
- Kié?
- A bátyámé!
- Akkor ezért hasonlít rád is! Tudtam, hogy hasonlít valakire,
de nem jutott eszembe kire. De nem maradhat velünk?
- A bátyámé Matty nem az enyém és bár neki van felesége
meg 2 gyereke akkor is muszáj szólnom neki Matty-ről és hogy csináltassák meg
az apasági tesztet.
- Azért én szomorú is vagyok most!
- Én is! Nem örülök, hogy nincs végül is fiam, de ő
akkor is a családunk tagja.
James szomorú is volt, de boldog is hogy bár nem a fia
Matty de akkor is az élete része marad, ahogy az enyém is.
1. HÓNAPPAL KÉSŐBB…
Kiderült, hogy a bátyámé Matty és magához akarja venni,
de akármikor nálunk, lehet és az élete része maradok. Mia -nak is hiányzik
Matty mert szerettet vele lenni és annyira jól el voltak ketten. Épp Matty
képét bámultam a nappaliban mikor Lucy ült le mellém.
- Hiányzik?
- Igen! Bár boldog vagyok, hogy nem vesztettem el őt
teljesen csak a kereszt fiam lett attól még fáj.
- Nekem is hiányzik, de akkor is a bátyád fia. Családban
marad!
- Hát igen! De mi
is boldogok leszünk mostantól így hárman.
- Nem egészen!
- Miért?
- Tudod, van, amit el akartam neked mondani már.
- Mi az?
- Tudod kicsit alakítani kéne a házon.
- Miért?
- Mert bővülünk. Terhes vagyok és szerintem ennek most jött
el az ideje, hogy közöljem veled!
- Komolyan?
- Igen!
- Annyira boldog vagyok!
- Én is!
Lucy híre teljesen megdöbbentett, de boldog vagyok, hogy
új családtag lesz köztünk. Minden a helyére került, ahogy lenije kell ennek…
