23.fejezet
Vívódás legbelül

LUCY

Imádták az új számomat és mindenki tombolt. Nem hittem, hogy ilyen jól fog sikerülni, de sikerült az egész. Végre érzem, hogy Nem régi életem Árnyékában élek, ha nem a fény felé haladok. De ez a dal valamire ráébresztett! Hiányzik a régi életem is, ami még azelőtt voltam, hogy ide költőztem véglegesen. Az életem akkor annyira jó volt hiába nem néztek semmibe.  Mikor lementem a színpadról láttam, ahogy tapsolnak nekem és örülnek! Nem bírtam tovább! Elszaladtam inkább ne lássam, hogy örülnek.

LOGAN

Lucy egyszer csak elszaladt. Nem tudom mi a baja most! Utána mentem és csak láttam, hogy parkolóba iszogatja, a kóláját miközben a kuka tetején ül.

- Te meg miért szaladtál ki?

- Nem bírom!

- Mit?

- Ezt az egész mindenséget!

- Most miért?

- Nem megy nekem ez! Hiányzik nekem a régi életem!

- Mikor még nagyapáékkal laktam Londonban.

- Most miért?

- Mert honvágyam van és felesleges itt maradnom! Jamesel van egy se veled se nélküled kapcsolatunk, ami már kikészít teljesen!

- És most vissza akarsz költözni?

- Nem tudom! Elegem van a hírnévből és abból, hogy nem vagyok boldog! Itt akarok maradni, de el is akarok menni!

- Mit mond az eszed?

- Hogy mennyek vissza!

- És mit mond a szíved?

- Maradjak! De a testem is menni akar.

- Csak gondold, át kérlek. Ott is utolér majd ez, ami itt van.

-  Tudom! De akkor is! Szerinted jó döntés?

- Ha azt várod, hogy pártoljam, a döntésedet akkor ne számíts rám, de nem is marasztallak! A te döntésed, amit te érzel!

- Olyan bonyolult ez nekem! Talán hagynom kéne, hogy James boldog legyen mással, mert úgy érzem, én vagyok az, aki az útjában áll a boldogságának.

- Ez butaság!

- Nem az! Hazudoztam neki és igaza is van, de akkor is mindig elkövetem a hibákat akár hányszor megfogadom, hogy nem teszem!

- De ő is megteszi!

- De nekem felnőttként kéne viselkednem már, de nem megy! Még mindig az a bolond lány vagyok, mint régen! Semmi életcélom sincs! Terveim vagy vágyaim, amiket meg akarok valósítani!

- Nem érzed, magad érettnek?

- Nem tudok magammal itt semmit kezdeni!

- És hogy akarod ezt megtenni velem?

- Sajnálom, de nem tudom, mit akarok!

- Tudod bár, hogy is döntesz akkor is a húgom maradsz!

- Köszi! De ezt hogy közlöm a többiekkel?

- Ebben ne számíts rám!

- Ezt tudom!

Lucy nagyon el van keseredve és a fejébe vette, hogy neki el kell mennie innen, hogy mi boldogok, lehessünk! Én bármit is mondok azt nem hallja meg de James-t igen!

LUCY

Csak ültünk ott és fogtam Logan kezét! Úgy érzem, hogy jó ötlet, ha elmegyek! Mindig miattam vannak a bajok, és senki nem tud miattam boldog lenni. Csak tönkre teszem őket! Logan nem pártolja a döntésemet, de nem is tart vissza, mert tudja semmit nem ér ez nekem. Csak haza mentem és ültem a kanapém a gitárommal és gondolkodtam. Játszottam az akkordokkal és próbáltam valami döntést találni a problémámra. Jó döntés, ha elmegyek vagy rossz? Végül arra jutottam, hogy elmegyek. Hirtelen James állított be.

- Szia!

- Szia! Te mit keresel itt?

- Hallottam mit szeretnél!

- Gondoltam! Logan elmondta!

- Igen! Kért, hogy beszéljelek le róla.

-  És le akarsz?

-  Itt lennék, ha nem?

- Hiába! Döntöttem! Elmegyek!

- De miért?

- Mert nem vagy boldog és én sem így!

- De hogy is nem!

- Ne hazudj! Kérlek! Így is nehéz ez nekem!

- És mit csinálnál ott?

- Majd meglátom! Talán egyetemre megyek!

- És én?

- Te meg találsz valakit, akit szeretsz!

- De én megtaláltam.

- Szeretlek, de nem mehet ez így tovább!

- Miért nem?

- Mert minden egyes alkalommal mikor összeveszünk, egyre bizonytalanabb leszek, hogy így kell élnem.

- Én sok mindent tennék ez ellen.

- De ha én nem vagyok benne 100%-an pedig szeretlek. ( Oda jött és megölelt.)

- És most sem?

- James! Ne nehezítsd, meg ez nekem kérlek.

- Tudom, hogy te se tartod jó ötletnek és csak menekülsz!

-  Az elől menekülök, hogy boldogtalan légy!

- De ha nem vagyok boldog attól, hogy elmész!

- De így se vagy! Miattam szenvedsz!

- Nem érdekel.

- Engem meg igen!

- Mert mindig az eszedre hallgatsz mikor a szívedre kéne.

- De a szívem nem tud dönteni ilyen dolgokban Miatta, vagyok ilyen veled is!

- Én, meg ezért szeretlek.

- Tényleg ez a legjobb döntés!

- Akkor is, ha így teszel engem tönkre?

- Most így érzed, de majd belátod, hogy megérte! Boldog leszel és elfelejtesz!

- Soha! Veled megyek!

- Nem! Nem hagyhatom! Te itt érzed magad otthon én meg ott! Így a legjobb.

- Miért vagy ilyen konok?

- Mert sok ember érzéseivel játszottam már hogy tudjam ez így nem mehet tovább!

- És haragudnak ezért rád?

- Legbelül IGEN! Senki nem mondja, de tudom, hogy így van.

- És örökre ott akarsz maradni?

- Nem tudom!

- És ha csak pár napra mennél akkor sem lenne könnyebb?

- Nem tudom! De majd meglátom!

- Emlékszel, hogy milyen volt az első randink?

- Ez most, hogy jön ide?

- Csak mond, hogy emlékszel e?

- Emlékszem persze!

- És arra is, hogy milyen érzés volt?

- Igen! Fülig beléd zúgtam akkor!

- Na, én most is ezt érzem! Hiába veszekszünk én minden egyes alkalommal jobban és jobban szeretlek!

- Ne csináld ezt! Most inkább ne gondoljunk erre!

- De kérlek akkor is gondold át a dolgot!

- Majd meglátom még.

Ott álltunk ölelkezve és eszembe jutott az, amikor palacsintát sütöttünk. Jamesnek és nekem sok szép emlékünk van és rossz is! James hirtelen táncolni akart velem én meg bele mentem.

JAMES

 Most inkább azzal foglalkozok, hogy Lucy ne akarjon, elmenni ezért megpróbálok a régi kezdetekkel itt tartani!  Ott táncoltunk a nappaliban zene nélkül. De mi hallottuk a zenét a szívünkben, amit a mi szívünk írt! Egy szomorú, de közben egy boldog lassú számot, amit csak mi értünk meg. Tudom, hogy nem veszíthetem el Mallory-t mert akkor teljesen összetörnék! Tudom, hogy ő az, akit szeretek és vele kell lennem neki meg velem…