24.fejezet
London Eyes
James egész este ott volt és pakoltunk! Mindenféle
képen el akarok menni, csak hogy, tudjam mi az, amit elrontottam, és hogy
tényleg hiányzik e majd Kendall vagy csak azért vagyok ilyen szerelmes belé,
mert itt van nekem egy karnyújtásra! A reptérre menet egyre jobban fájó volt
bele gondolni abba, hogy itt hagyom azokat, akiket szeretek! Mikor ott álltam a
jeggyel a kezemben csak tétován bámultam a többiekre, akik a váróban álltak még
én elmentem a jegyért! Olyan nehéz őket itt hagyni, de muszáj! Soha nem éreztem
ekkora bizonytalanságot, mint most. Oda sétáltam hozzájuk és csak műmosolyra
futotta tőlem, mert nem vagyok boldog emiatt! Hallgattam a szokásos
hülyeségeiket, amit mindig nyomnak, ha jókedvet akarnak teremteni! Imádom
ezeket az embereket, akik mindig körbe vettek mióta csak ide jöttem! Lassan
elbúcsúztam mindenkitől de Kendallt hagytam utoljára!
- Hát itt vagyunk!
- Igen itt! Biztos, hogy el akarsz menni?
- Biztos!
- Ne tedd velem, meg hogy nem jössz vissza!
- Nem tudom! Majd elválik!
- Ha nem is akarsz vissza jönni, akkor is csak rád fogok
várni!
- Keres magadnak egy lányt, akivel boldog lehetsz!
- De már megvan! TE!
- De valaki mást! Éld ki magad!
- Már megvolt! Nem éltem ennyit soha, mint melletted!
- Én se más mellet!
- Szeretlek!
Hirtelen bemondta a kedves hölgy a bemondóba, hogy a
gépem 10 perc múlva indul.
- Mennem kell!
- Tudom!
- Ég veled Kendall!
- NE mond ezt! Csak mond azt, hogy látjuk egymást még!
Vagy, hogy szia!
- Rendben! Akkor, szia!
Megöleltem jó erősen, úgy ahogy még soha! Könnyek szöktek
a szemembe és csak törölgettem őket ahogy Kendallnak is! Megcsókolt csak hogy
tudjam, szeret, és hogy várni fog rám! Én nem bírtam tovább és elindultam a
kapu felé!
KENDALL
Végig néztük, ahogy Lucy gépe felszáll és elrepül.
Érzem, hogy nem most látom utoljára. Haza mentünk és próbáltam vissza rázódni a
régi kerékvágásba, de nem ment csak Lucy járt az eszembe és hogy most mire
gondolhat. Csak ültem a szobámba és bámultam az ajtó felé hát, ha bejön, rajta
a nagy mosolyával és jó kedvével, de semmi!
Egész éjjel csak rá gondoltam és vele is álmodtam! Reggel kaptam tőle
egy SMS-t, amiben azt írta, hogy már leszállt és amint tud fel fog hívni engem!
Kicsit jobb kedvem lett, de nem sokkal. Inkább megpróbálom azt a kis időt nem azzal
tölteni, hogy megbolondulok még Lucy vissza nem jön. Tudom, hogy nem hagy
itt engem. Túlságosan is szeret engem, hogy így itt hagyjon. Lementem
reggelizni a többiekhez és próbáltam elfoglalni magam. Mára a fiúk több dolgot
is terveztek, hogy felvidítsanak, engem szóval ma a jó kedvemet akarják
turbózni. Bele mentem a mai programokba, mert tényleg kell egy kis
kikapcsolódás nekem.
LUCY
Egy pár napja már itt vagyok Londonba és már is keresnem
engem a stúdiók. Gondoltam mivel
visszamondtam a filmet, mert nem vagyok most
képes arra, hogy forgassak így dolgozok pár új számon vagy a régieket éneklem
fel, amik a füzetemben lapulnak. A
gitárommal játszottam a dalokat és énekeltem, hogy átlássam a dalokat. Miközben hangosan énekelgettem, valaki hirtelen kopogott az ajtón.
Odamentem kinyitni, és egy nem várt személy állt előttem. Az ajtóban Louis állt a többi fiú egymás hegyén- állva. Nagy
nehezen beinvitáltam őket. Nem akartam semmit, csak egyedül tartózkodni, de
bunkó se akartam lenni, hogy elküldöm őket melegebb éghajlatra. A fiúk leültek
a kanapéra velem szembe.
- Ti, hogy keveredtek ide?
- Csak meglátogattunk téged!
- De otthon kéne lennetek a lakásomra
vigyázni!
- Logan vigyáz rá! Nem buta gyerek!
Vannak riasztói és kamerái is a háznak.
-
Tudom! Én szereltettem fel! De most kicsit magányra vágyom nem tömegre!
- Na, hadd halljam az új dalodat!
- Mondom, magányra vágyom nem közönségre,
akik koncertet akarnak.
- Nagy színpad! Nagy színpad!
- Fejezd, bekérlek!
Oda sétáltam a konyhába a hűtőhöz és
kivetem a narancslevet. A 4 fiú addig el volt maguknak a kertben! Öntöttem magamnak
egy pohárba és közben Louis tovább szívta a véremet minden féle hülye
dolgokkal.
- Miért vagy ilyen?
- Milyen?
- Ott hagyod Jamest de itt meg nem vagy boldog! Mit
akarsz ezzel elérni?
- Ezt én had tudjam!
- Most miért vagy ilyen?
- Mert nem kell tudnod róla!
- Miről?
- Az hogy elmenekültem James elől!
- De miért?
- Hogy ne egy ilyen érzelmileg nulla mellett végezze, mint
én!
- Te nem vagy az!
- De! Annyira tönkre tettem már őt hogy nem képes tovább lépni,
hogy boldog legyen!
- Önző vagy!
- Miért?
- Mert arra nem is gondolsz, hogy neki ez jelenti a
boldogságot? Szeret téged és még ezen én se tudok változtatni, amin persze hogy,
akarok, de nem tudok!
- Csak rá gondolok és rá is gondoltam mikor ezt a döntést
meghoztam!
- Csak az a baj hogy ez helyette tetted meg nem vele! Ez
rá is tartozik és nem neked kéne így tenned! És még hogy szereted őt!
- Igen szeretem!
- Csak ezt rosszul mutatod ki ennyi!
- Ez nem igaz! Szeretem és csak az ő érdekébe tettem!
- Még hogy az övében?
- Igen!
- Nekem nem így
tűnik! Önző lettél! Olyan vagy amilyen soha nem akartál lenni!
Csak megfogta magát és a fiúkat elrángatva elmentek. Az
hogy önzőnek hívott szíven ütött nagyon! Talán tényleg az vagyok? De csak jót
akarok James-nek azzal hogy eljöttem! Esélyt akarok adni neki hogy boldog,
legyen valakivel. Mérgembe neki vágtam a poharat a falnak és leültem a
gitáromhoz. Folytattam a dalt, amit elkezdtem, mert holnap valamit mutatnom
kell élő adásban.
JAMES
Délben mikor kanapén ültem hirtelen az egyik adón Lucy-t
mutatták. Élőben ment az adás és az új dalát mutatja be. Miközben hallgattam
elegem lett. Akkor döntöttem el magamban valamit, amit meg is teszek most
rögtön! Csak felmentem a szobámba és 3elkezdtem telefonálgatni...
2 NAPPAL KÉSŐBB…
LUCY
Épp az utcán sétáltam mikor valami gyülekezést láttam
magam mögött. Nem figyeltem rá csak tovább sétáltam. A Temze ilyenkor
megnyugtat mikor valami bánt engem. Csak bámultam a London Eye-t és gondoltam
felülök rá. Sorba álltam és vártam a soromat. Mikor sorra kerültem furcsa módon
csak egy
Egyetlen egy kérdést jutott az eszembe, amit fel is
tettem neki miután befejezte a számot.
- Mit keresel itt?
- Ha te nem maradsz ott velem, akkor én maradok veled
itt!
- Hogy mi?
- Ide költőzök vagy oda ahova mész csak, hogy veled legyek!
- De miért?
- Mert szeretlek, és nem akarok mással lenni csak veled! A
dalodat hallva ez tűnt a legjobb ötletnek, mert te nem akartál ott lenni velem,
de én meg nélküled nem akarok élni!
- De neked minden ott van! Minden oda köt! A banda a
sorozat és más is!
- Nem érdekel!
- De miért? Miért akarod ezt tönkre tenni? Miattam csak?
- Csak lecserélem egy jobb dologra! Rád! Lehet akár itt
is karrierem, de még egy ilyen lány, akit ennyire szeretek nincs!
- NE tedd, ezt kérlek! Menny vissza!
- Nem! Csak ha velem jössz!
- De tönkre teszlek teljesen!
- Te vagy az, amit szeretnék! Ha a karrierem izgat, akkor
ne félts engem! De én veled akarok lenni! Ne taszíts, elkérlek!
- Biztos, hogy velem akarsz maradni? Bármit teszek,
mondok vagy akarok? Velem maradsz?
- Igen! Eddig is veled voltam és ez nem lesz máshogy!(Már
sírni kezdtem az örömtől.)
- Te elmebeteg vagy!
- Mert?
- Mert át utazod az Atlanti óceánt egy olyan lányért, akit
szeretsz!
- A világ nem elég nagy hogy szétválasszon minket! Ha
kellett volna, egy gumicsónakkal vágok neki az óceánnak csak, hogy ide jöjjek
érted!
- Ennél romantikusabb dolgot még soha nem láttam még a
filmekben sem!
- Akkor velem maradsz és visszajössz?
- Mondhatok nemet?
- NEM!
- Akkor igen! Visszamegyek!
- Szeretlek!
- Szeretlek!
Annyira bolond ez a pasi, de nem tudom, miért SZERETEM!
Csak megöleltük egymást és megfogattam, hogy nem hagyom el többet, csak ha
ketten döntünk erről. Ahogy megcsókolt
éreztem újra azt a szerelmet, mint az elején és tudtam minden rendben lesz köztünk.
A kabinban ketten voltunk és bámultuk a London Eye kilátását. A kezemet a kezére
helyezve éltük meg azt a pillanatot……
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése