30.fejezet
Ez a vég!!

LUCY

 

Több mint 8 órás repülőútnak a háromnegyedét sikeresen végig aludtam. Néha azért felriadtam az utasok hangjára, de hamar visszaaludtam. A leszállás előtt 20 perccel ébredtem akkor is James ébresztett fel engem. Kómásan a leszállás nem annyira buli, mert azt se tudja, az ember hol van pontosan. Mikor már magamnál voltam már a csomagokat vettük át vagy is vettük volna át. Az én bőröndjeim eltűntek szőrén, szálán és minden értékem-ruhám abban volt. Kisebb sokkot kaptam ettől.  James próbált engem nyugtatgatni, de nem ment.

- Kicsim nyugi! Vesszünk addig neked ruhákat! Az esküvő után egész nap vásárolunk.

- Nem érted James? Az esküvői ruhám a bőröndömben van és most az nincs meg.

- Holnapra biztos meg lesz!

- Nem érted? Minden ott volt az anyakönyvi kivonatom a pénzem és az álom ruhám, ami nélkül nem teljes az esküvői kép.

- Meglátom, mit tehetek, de addig nyugodj meg kérlek.

- Nem tudok! Tönkre teszik ezzel a hangulatomat teljesen! Nem boldog ara vagyok, ha nem egy hisztis kétségbeesett lány, aki itt hisztizik a repülőtér padlójára rogyva! Ez nem add okot, hogy megnyugodjak, ha nem hogy ideges legyek.

  James elkezdett intézkedni még a fiúk elmentek a szállodába bejelentkezni. Én csak ittam a vizemet hát, ha megnyugszom, de nem segített. Kiderült, hogy a csomagjaim egy postaszolgálat repülőjén vannak, ami csak 4 nap múlva érnek ide így kizárt, hogy a holnap esti esküvőre ide érne. Teljesen pánikban voltam…

 

JAMES

 

Lucy csomagjai másik gépre kerültek és nem érnek ide az esküvőre, ami miatt nagyon összetört. Kiborult és folyton sírt és csak azt hajtogatta, hogy ez nem álmai esküvője.  A hotelba érve felment a szobánkba és csak az ágyon fekve sírt. Még nem láttam soha így elkeseredve pedig már párszor volt ilyen állapotban, de nem ennyire. Hirtelen csörgött a telefonom. Logan volt az és kért, hogy mennyek le, mert van egy kis gondja. Azt hittem, hogy az esküvővel baj így rögtön lementem a recepcióra. Mikor leértem nagy meglepetés fogadott, mert Anyámmal és apámmal néztem farkas szemet.

- Anya mit kerestek itt?

- James fiam! Hát én erre tanítottalak, hogy hazudj a szüleidnek?

- Miről hazudtam?

- Arról hogy ma lesz az esküvőtől.

- Nem ma lesz anya, ha nem holnap.

- De mért hazudtál?

- Nem hazudtam, mert nem is kérdezted, hogy holnap lesz e?  De lehet, hogy nem. Lucy fent zokog a szobánkban.

- Már megint megsértetted az a kedves lányt, akit szeretsz? Hát miért csinálod ezt vele?

- Nem csináltam most semmit ANYA!

- Akkor miért sír?

- Mert rossz gépre rakták a csomagjait és a csomagjaiban van az esküvői ruhája és az anyakönyvi kivonata.

- Rendben! Akkor, ha ide ér végre Lucy családja, akkor majd mindent elsimítunk.

- Hogy a szülei?

- Igen!

- De ők honnan tudják?

- Logan mondta el nekik ők meg nekünk!

- Megfojtom Logan-t!

- Mert elmondta nekünk az igazat?

- Igen!

- Miért titkoltad el hogy mikor lesz a valódi esküvő?

- Mert nem akartunk nagy felhajtást!

- És megtetted volna jó anyáddal, hogy nem hívsz meg a hivatalos esküvőtökre? És akkor minek a másik esküvő, ami majd  L.A-ben lesz?

- Az templomi esküvő lesz, de nem akartunk nagy felhajtást csak egy szűk családi körű ceremóniát, de te meg Lucy anyja a család 99%-át meghívtátok.

- Mire van a szád? Nem csak énekelned kéne, ha nem gondolkoznod és elmondani nekem az igazat.

- Nem akartalak megsérteni anya. Megbocsájtasz?

- Meg persze! Na, akkor én felmegyek és beszélek Lucyval te meg addig kikérsz nekünk egy szobát apáddal.

- Rendben! Szeretlek Anya!

- Én is fiacskám!

Akkor is megfojtom Logan-t mert ez Lucy és az én döntése volt, hogy csak mi legyünk az esküvőn és ne az egész család. Anyám csomagjait felvittük apámmal a szobájukba még Logan a szüleinek kért szobát. Hiába próbáltam be menni a szobánkba, hogy megnézem, hogy Lucy hogy van, de anya nem engedett be.  Át pateroltak engem Jo szobájába vagy is Kendall mellé. Jo az én szobámban alszik még én Kendallel. Milyen már ez? A legénybúcsú sem olyan volt, mint hittem

Mert apa meg Lucy apja is eljöttek. Állítólag  Lucy is leánybúcsút tart, de még mindig nem tudom, hogy van. Próbáltam hívni, de nem vette fel, vagy ha felvették, akkor Jo rázott le engem. Az egész legénybúcsúmon alatt semmit nem tudtam semmit arról, akivel holnap egybe kelek. Nem is bírtam csak hajnali 3-ig bulizni és alig ittam, ha nem inkább elmentem aludni. Délután 3 fele egy hívás ébresztett engem. Lucy hívott.

- Szia, életem! Felébredtél a buli után?

- Igen fel kicsim. Hogy vagy? Még mindig ki vagy borulva a csomag miatt?

- A miatt, már nem mert az anyák megoldották a bajt csak most itt veszekednek velem, hogy milyen legyen a hajam.

 - Ne hagyd magad!

- Nyugi nem fogom! Tudod, alig várom, hogy ma kimond nekem azt az IGENT!

- Én meg a te Igenedet várom már nagyon!

- Szeretlek.

- Én még jobban.

- Elképesztő hogy 5 óra múlva kezdünk.

-  Hát igen. Ki gondolta, hogy eddig eljutunk majd?

- Akkor meg lesz az igen?

- Meg persze! Még ha te nemet is mondasz!

- Majd ott kiderül.

- Várom már, hogy lássalak már, ahogy felém sétálsz azzal a szép mosolyoddal.

- Én meg, ahogy feléd közelítek, még te ott állsz, mint a fehér lóról leszállt herceg, aki megment engem a magánytól.

- És a holdfényben lovagolunk a táltos fehér lovon és nem törődünk semmivel és senkivel.

- Ez a mi mesés életünk kezdette lesz.

- Az biztos! ( Hirtelen hallottam anyám hangját ahogy Lucy-nak szól, hogy tegye le a telefont.)

- Most tennem kell, mert anyukád már kezdi a következő vitát, hogy milyen legyen a hajam.

- Rendben! Akkor majd az oltárnál látlak.

- Biztos! Szeretlek életem.

- Én is szeretlek hercegnőm.

Boldog voltam, hogy hallottam Lucy hangját. Már is sokkal jobb lett a kedvem, mert mától együtt leszünk életünk végéig és boldogan élünk. A fiúk az esküvő előtt 2 órával gondolták jó ötlet, ha kioktatnak arról, hogy miket ne csináljak, majd ha házas ember leszek. Carlos még a fogkrémes rész volt a kedvencem, amiben azt ecsetelte, hogy miért ne nyomjam ki középen a fogrémet a tubusból. Mikor magamra öltöttem a ruhámat és egyre izgatottabban éreztem magam, mert a mai nap lesz életem egyik legfontosabb napja…