32.fejezet
Nászút....
Reggel mikor felébredtem James mosolyát láttam meg
először. Annyira jó érzéssel töltött el engem az, hogy tudtam végre a felesége
vagyok. Bárki azt állította volna nekem 3 évvel ez előtt, hogy a bátyám legjobb
barátjának felesége leszek ma azt biztos örültnek néztem volna, de mivel senki
nem mondott ilyet így nem kell a bűntudat miatt rágódnom ezen.
- Hogy aludt az én kedves feleségem?
- Hát…
- Na?
- Csodálatosan az én férjemmel.
- Akkor csak nem döntöttem rosszul mikor 16 órája
feleségül vettelek.
- Én se mikor férjemül fogadtam a világ legaranyosabb
majmát.
- Akkor jó! De az
még jobb hogy ez a maradék nap meg még 2 teljes napunk van a nászutunk
kiélvezésére.
- Isteni lesz az egész!
- Akkor mire várunk?
- Arra hogy reggelizzünk és megtervezzük a napunkat. Éhen
halok!
- Akkor szólok a többieknek és együtt reggelizünk. Vagy
kettesben akarsz?
- Nem! Jöjjenek a többiek is! Úgy az igazi!
- Akkor öltözzünk fel közben.
Még készülődtünk James szólt a többieknek, hogy találkozzunk,
hogy reggelizzünk valamit reggelire vagy is mi reggelizzünk, mert már kora
délután van. Hirtelen valaki kopogott az ajtónkon. Nem tudom, ki lehet az, de
nagyon dörömbölt már mikor kinyitottam. Jo volt az.
- Mond mi az a hatalmas baj, ami miatt így kopogsz?
- Semmi csak hogy nem furcsálljátok, hogy egy újság sem
hozta le az esküvőt és a neten sem írnak róla?
- Nem! De jó nekünk így!
- Komolyan?
- Hát persze! Így nem zaklatnak minket a riporterek
telefonon vagy személyesen. Sokkal jobb volt így hogy nem volt jelen a riporter
áradat a résztvevők soraiban!
- Hát igen, de ez akkor sem jó hír.
- Ugyan miért ne lenne jó hír?
- Hát tudod, hogy általában te vagy a BTR-el van tele az újság,
de most egy szót se írnak egyikőtökről sem. És a Twitter is csendes! Egy szó
sem esik rólatok.
- Túl sokat aggódsz! Most nászúton vagyunk és ezt senki
nem ronthatja el.
- DE!
- Ne bámuld a Twitter-t vagy a Tv-ét és ne kutakodj a
neten sem e miatt! Most nyugi van, és ezt szeretnénk ki élvezni!
- Értem!
- Na James mindjárt kész és megyünk enni.
- Jó! Én addig szólok a többieknek, hogy kajálunk.
- Jó ott találkozzunk.
Nem értem Jo miért aggódik azon, hogy nem vagyunk
jelen most a médiában. Elég lesz a felhajtás, ha megtudják, hogy
összeházasodtunk. Ki akarom élvezni most ezt a kis nyugis időt. Már csak Jamest
vártam, hogy elinduljunk végre valamit enni.
- Akkor indulhatunk?
- Persze.
- Mit akart löki Szandi?
- Mi az, hogy löki?
- Lökőt lerövidítve plusz egy i betű!
- Értem!
- Na, mit akart?
- Aggódig, mert nem hozta le a média az esküvőnket és nem
is szerepelünk sehol semmilyen témában. Se Twitte-en se máshol.
- Azért ez furcsa.
- Miért? Aggódnunk kéne?
- Szerintem nem!
- Akkor jó! Még a végén elkezdek kombinálni, hogy baj,
van.
- Ne is foglalkozz ezzel.
Lementünk a többiekhez végre enni. Az evés után a
bandával felfedeztük a környéket és elmentünk egy csomó helyre. Olyan jó volt
csak gyorsan telt az idő és mire észbe kaptunk már a reptéren voltunk. Azért kár hogy ilyen hamar eltelt az a kis idő,
de megbeszéltük Jamesel hogy ha végeztünk mind a ketten a nagy turnékkal visszajövünk
egy hosszabb nászútra. A repülőn végig Carlos élmény beszámolóját hallgattuk, amit
mi is égig élünk hisz minden helyen együtt voltunk. James eldöntötte, hogy
egyelőre hozzám költőzik majd utána, ha megtaláljuk álmaink házát, akkor
elköltőzzünk. Mikor leszálltunk és hazafele mentünk épp furcsa tömeg állt a
házunk előtt. Riporterek vártak minket. ennyi volt a nyugodt életnek! Jöhet
megint a hírnév és a riportos élet újra.
A riporterektől alig tudtunk bejutni a házba, mert bombáztak
minket az esküvővel.
kapcsolatos kérdésekkel. Lucy csak nevetett az egészen, amit
furcsálltam. Egyből elárasztott minket a sok gratuláció a rajongóktól és a
barátoktól. Ezek után muszáj lesz nyilatkozni mindenről, ami az elmúlt napokban
történt. Nem elég az album miatti nyomás még az esküvő miatt is aggódnunk kell.
A napjaink annyira felgyorsultak, hogy szinte alig volt időnk egymásra.
Mindenki velünk akart riportot készíteni! Lucy viszont alig várja a nagy esküvőt,
amin persze már mindenki ott lesz, akinek ott a helye nem csak a szűk család és
közeli barátok lesznek. Néha Lucy mint ha sürgetné az egész nagy esküvőt, de
nem tudom miért mikor ez már csak egy templomi esküvő lesz nekünk, mert már
hivatalosan is házasok vagyunk! Néha azért jut időnk és keresünk egy nagy házat
magunknak, ami mind a kettőnknek tetszene. Talán egyszer meg is találjuk és
végre a saját házunkban élhetünk nyugodtan a mi formájú nyugodt életünket.
Mostanság Lucy kiállhatatlan is tud lenni azon kívül, hogy az esküvőt sürgeti,
csak nem tudom miért? Talán ez valami
olyan házassági dolog, hogy ha már van papírunk róla, akkor lehet ideg bajoskodni,
de nem érdekel, mert én így is szeretem! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése